“Mert nincs két egyforma történet, így két egyforma út sem.” – Interjú Nacsa Nórával

Előző interjúnkban a pillangóváválás folyamatáról írtunk, mostani bejegyzésünkben pedig szeretnénk megosztani veletek egyik nálunk végzett coach-hallgatónk eddigi szakmai tapasztalatait és élményeit a coach-szakmát illetően. Nóri részt vett velünk a múlt héten sikeresen lezajlott HVG-állásbörzén, ahol cégünk képviseletében személyes tanácsadóként beszélgetett olyan emberekkel, akik munkahelyi dilemmákkal kerestek fel minket a “Miért nem érzem jól magam a munkahelyemen?” témával kapcsolatban. Interjúnkban erről beszélgettünk Nórival.

 

IndyGo: Milyen tapasztalatokat szereztél az állásbörzén tanácsadóként?
 
Nóri: Megerősített abban, hogy az emberek igénylik az odafigyelést; azt, hogy valaki meghallgassa őket anélkül, hogy közben ítélkezne felettük. A legtöbb munkahellyel kapcsolatos történetre jellemző volt, hogy a problémák a munkatársak közötti (munkatárs-munkatárs, munkatárs-vezető) hierarchikus kapcsolatokból, bántalmazó kommunikációból és az együttműködésre való hajlandóság hiányából fakadnak. A történetekben megjelent, hogy a munkahelyi kommunikáció során gyakran önbecsülést romboló minősítések hangzanak el ahelyett, hogy konstruktív (építő jellegű, megerősítő) visszajelzést kapnának. Amit még kiemelnék, mint közös elem, az az irreális elvárások a dolgozóval szemben és a dolgozói szükségletek (pl. megfelelő információ, motiváció, fejlődési vágy) figyelmen kívül hagyása.

 

IndyGo: „Miért nem érzem jól magam a munkahelyemen?” – Sokan fordultak hozzád ezzel a problémával?
 
Nóri: Igen, kivétel nélkül mindenki ezzel a kérdéssel keresett meg. Amit hangsúlyoznék, hogy a problémák alapvetően nem arra irányultak, hogy nem szeretik a munkájukat és ne szeretnének dolgozni, hanem arra, hogy a munkahelyi emberi kapcsolatok ellehetetlenítik, hogy kiegyensúlyozottak legyenek és a legjobb tudásuk szerint végezzék munkájukat.

 

IndyGo: Neked vannak saját tapasztalataid ezen a téren? Ha igen, hogyan oldottad meg ezt a problémát?
 
Nóri: Nekem ezen a területen a tanulmányaim segítettek és maga a coaching szemlélet. Összefoglalóan abban hiszek, hogy emberek akkor tudnak előre jutni, ha értik egymást, ha figyelnek egymásra és ismerik egymás szükségleteit, gondolatait, érzéseit az adott helyzettel kapcsolatban. Ennek alapfeltétele a partnerség; ha ez nincs meg, nem lehet megoldani ezeket a helyzeteket, tehát vagy továbbra is fennállnak, idővel alakulnak, változnak, vagy ki kell teljesen lépni az adott szituációból.

 

IndyGo: Honnan jött az ötlet, hogy life coach legyél?
 
Nóri: Gyermekkorom óta érdekel az emberi lélek, az emberi kapcsolatok, az emberek reakciói különböző élethelyzetekben. A saját kérdéseimre keresett válaszok útján jutottam el a coaching-ig. Végül azért lettem coach, mert én is ültem és ülök a mai napig a másik oldalon és nekem ez olyan sokat segít, hogy azt éreztem, ha én hasonló dolgot tudok adni másoknak, akkor szeretném megadni.

 

IndyGo: Coach-ként milyen eszközeid vannak ilyen karrierrel kapcsolatos elakadásokra?
 
Nóri: A legjobb eszköz a nyitottság, a figyelem és a megfelelő kérdések. Azért tanultam élménypedagógiát, mindfulness gyakorlatokat és tanulok most művészetterápiát, hogy az eszköztáram széles spektrumú legyen, és mindig azt alkalmazzam, amire a kliensnek épp szüksége van. Nem szeretnék kiemelni a karrier területére vonatkozóan egy tuti eszközt sem, mert nincs két egyforma történet, így két egyforma út sem. A kiinduló pont mindig az, hogy a kliensnek mire van szüksége, a továbbiakat pedig ez határozza meg.

 

IndyGo: Vannak olyan dolgok, ismeretek, amiket esetleg kamatoztatni tudsz előző munkahelyi tapasztalataidból és ötvözni tudod a coachinggal?

 

Nóri: Az előző munkahelyemen nagyon sokat tanultam emberekről, magamról, az együttműködésről. Itt kaptam lehetőséget arra, hogy tréner legyek és hogy szakmailag elmélyülhessek a szervezetfejlesztéshez kapcsolódó témákban. Olyan embereket ismertem meg, akik a mai napig jelen vannak az életemben és időről-időre inspirálnak, támogatnak emberileg és szakmailag egyaránt.

 

IndyGo: Mit gondolsz, mitől tudsz egyedi lenni a szakmában?

Nóri: Alapvetően nem az a célom, hogy egyedi legyek, hiszen egy van belőlem a világon, nem tudok nem egyedi lenni, csinálom a dolgom érzéseim és legjobb tudásom szerint. Én egy kísérőnek érzem magam. Aki megkér, azt elkísérem hegyeken, völgyeken, járt és járatlan utakon ameddig úgy érzi, hogy támogatásra van szüksége. Ami igazán lényeges, az az ami „megszületik” egy coaching folyamatban. Úgy gondolom, azért szép ez a szakma, mert teret enged az emberi szükségleteknek, gondolatoknak, érzéseknek és lényege a figyelem, az elfogadás és a megértés. A coaching az emberről, a kliensről szól, és ennél nem kell több. Nem kell különlegesnek lenni, embernek lehet lenni.

 

IndyGo: Mit üzennél azoknak, akik hasonló szakmai váltásra készülnek?

 

Nóri: Azt, hogy tegyék fel maguknak a kérdést…
Mi az, amire szükségem van?
Mi az, amit csinálni szeretnék?
„Mi a szívem vágya?”

 

Köszönjük szépen Nórinak, hogy megosztotta velünk tapasztalatait és őszinte gondolatait! 🙂 Ha követni szeretnétek karrierjét, megtaláljátok őt a Facebookon Nacsa Nóra Coaching néven.  

 

Írta: Nagy Laura

SHARE