Coaching mint hivatás – egyről beszélünk?

Ha azt mondom: brainstormingoljunk a coachinggal kapcsolatban, milyen gondolatok jutnak eszedbe először? Nekem ezek: lelki segítés, támogatás, beszélgetés, megosztás, kérdésfeltevés, önismeret, hitelesség. De van az a kategória, ahol a külsődleges dolgokra tevődik a hangsúly, ahol az anyagi vonzat kerül előtérbe: szép iroda, sok fizető kliens, lefoglalt időpontok, jól menő karrier.

Érthető, hiszen lássuk be: napjainkban egyre népszerűbb hivatás a coaching Magyarországon is, nagyon sokan döntenek úgy, hogy ezt az utat választják és karriert szeretnének csinálni belőle. Egyre „menőbb” coach-nak lenni, mert egyrészt egyre nagyobb igény van rá és mindenki kreatívan ki tudja alakítani saját praxisát önállóan vagy különböző cégek partnerségében, másrészt sokan érzik úgy, hogy ha megfelelő mértékű önismerettel rendelkeznek, akkor másoknak is segíteni tudnak.

Azonban mielőtt úgy döntünk, hogy mi is ezt a pályát választjuk, gondoljuk végig, hogy miről is szól valójában, mi a lényege? Akit az anyagi dolgok vezérelnek és életstílusként éli meg coach-mivoltát, az nem a megfelelő utat választotta, hiszen a coaching nem a coach-ról szól. Ez pont az a szakma, ahol az önzőségnek és az egónak egyáltalán nem szabad teret engedni. Természetesen egy idő után, ha a belső értékek megfelelő arányban párosulnak a jó marketinggel és már kialakult az ügyfélkör, az anyagi vonzat is kiépül. Ezzel nincs is semmi baj, azonban ez a járulékos, másodlagos tényező; nem szabad, hogy ez vezéreljen.

Valóban rendkívül jó önismeretre és őszinteségre van szükség ahhoz, hogy jó coach váljon valakiből, de nem elég megállapítani ezeket a dolgokat, hanem folyamatos önfejlesztére és önmegfigyelésre is szükség van, hiszen mindannyiunk személyisége állandó változásban és fejlődésben van. Nagyon fontos, hogy bár nagyon sok készségünket fejleszteni tudjuk, megtanulhatjuk, hogyan kommunikáljunk asszertívan, hogyan kezeljük a stresszt és a konfliktusokat, hogyan hallgassuk meg egymást aktív figyelemmel és hogyan kérdezzünk jól, azonban a coachinghoz ez nem elég. Épp abban rejlik a varázsa, hogy szükségesek hozzá nem tanulható, velünk született vagy csak nagyobb erőfeszítések árán fejleszthető készségek is: empátia, érzelmi intelligencia, bizalom megteremtésének képessége, hitelesség, természetesség. Ezeket nem lehet erőlteni. És az, hogy megállapítsuk, ezek a készségek megvannak-e bennünk, nagyon őszinte önreflexiót igényel. Ezt feltétlenül tisztáznunk kell magunkban, mielőtt úgy döntünk, hogy a coachingot választjuk hivatásként.

De talán pont ez a lényeg: aki úgy dönt, hogy választ, az munkát, klienseket, életstílust választ. Aki viszont érzi, hogy nem tudna mással őszintén, lelkesen és szívvel-lélekkel foglalkozni, ott már nem választásról van szó, hanem hivatásról, amire születni kell. És ha már rájöttünk, hogy erre születtünk, akkor mindent meg kell tennünk érte, hogy a lehető legjobban, hitelesen, őszintén és természetesen foglalkozhassunk vele.

Írta: Nagy Laura

SHARE