Mit kezdjünk az ambivertált személyiséggel?

Bizonyára mindenki ismeri az extrovertált és introvertált kifejezéseket, illetve az általuk jelölt személyiségtípusokat. Az extrovertált személyiség az, aki kifelé fordul, társaságban érzi jól magát, nyitott, hangos, vidám, impulzív. Az introvertált személyiség ennek egyenesen az ellentéte, befelé fordul, szeret egyedül lenni, elmélkedni, szemlélődni, csendes, visszafogott. Azonban az embereket nem lehet ennyire egyszerűen és egyértelműen bekategorizálni. Vannak persze, akik egy-az-egyben egyik vagy másik típusba illenek, azonban nagyon sokan a kettő keverékei. Ebben a bejegyzésünkben az extrovertált introvertáltakról, azaz az ambivertált személyiségtípusról olvashattok.

Nemcsak társas kapcsolatainkat könnyíti meg, ha ismerjük és kezelni tudjuk a különböző személyiségtípusokat, hanem a segítő szakmában is nagyon hasznos ez a tudás. Nagyon fontos egy coach-nak, mediátornak, trénernek tudnia, hogy mikor mennyi időt és figyelmet adjon klienseinek, mikor mennyit kell várni vagy hallgatni. Hiszen teljesen másképp működik egy extrovertált és egy introvertált ember, a kettő keverékéről nem is beszélve.

Az ambivertált személyiség olyan, akiről nem lehet egyértelműen eldöntetni, hogy extrovertált vagy introvertált-e, mivel mindkét személyiségtípus jellemzőivel rendelkezik. Ha például szeretsz emberek között lenni és sok mindenkivel beszélgetni, de közben igényeled az egyedüllétet és élvezed is, akkor lehet, hogy te is ambivertált személyiség vagy. Lássuk, miről ismerhetjük meg ezt a személyiségtípust:

  • Az ambivertált emberek hangulata, illetve személyisége sokszor a környezettel együtt változik. Lehet, hogy otthon a családi környezetben önfeledtek, hangosak és beszédesek, a munkahelyen viszont csendesek és visszafogottak. Ha mindkét helyzetben látnánk őket, úgy tűnne, mintha két különböző emberrel állnánk szemben.

  • Azzal nincs baj, ha idegenekkel kell beszélni, viszont ha csupán az időjárásról van szó, akkor egy ambivertált személyiség könnyen „feladja” és továbbáll. A társas érintkezésekre irányuló energiái eléggé korlátozottak ahhoz, hogy fölösleges csevegésre pazarolja őket. Ilyen esetben vagy mélyebb beszélgetést kezdeményez, vagy egyáltalán nem beszél.

  • Nagy különbség van a magány és az egyedüllét között. Egy doboz fagyit majszolva otthon festegetni fantasztikus érzés, de ha azért marad otthon az ilyen személyiség, mert senki nem hívja vissza, azt nagyon rosszul éli meg.

  • Ha ambivertált barátodat nagyon introvertált hangulatában találod, jobb, ha meg sem próbálod kirángatni szobájából. Ha mégis ráerőlteted, hogy társaságba menjetek, valószínüleg sikerülne szocializálódnia, de nem lenne önmaga: a könyveire és a kanapéjára gondolna egész este.

  • Az extrovertált introvertált típusú emberek szelektíven szociálisak, ami azt jelenti, hogy leginkább azokkal az emberekkel tudnak kapcsolatot teremteni, akikkel igazán megtalálják a közös hangot és kapcsolódási pontokat. A többiektől visszahúzódnak.

  • Szeretnek emberekkel beszélgetni, de értékelik az egyedül töltött időt is. Ez sok esetben megnehezíti a kapcsolatok fenntartását. Ha ambivertált barátodon látod, hogy erőfeszítéseket
    tesz annak érdekében, hogy barátságotokat ápolja, akkor nagyon szerencsés ember vagy!

  • Nagyon kiszámíthatatlanok. Néha őrülten bulizni akarnak a barátokkal péntek este, aztán másnap nem veszik fel a telefont és begubóznak. Ilyenkor általában nincs semmi baj, csak a hirtelen sok impulzus után jól esik egyedül filmet nézni.

  • Ha sikerül elkapnod extrovertált hangulatában és olyan témáról beszéltek, amitől nagyon lelkes, akkor nem fogod tudni leállítani.

Magadra ismertél bizonyos pontokban? Nem meglepő, hiszen az emberiség kb. fele ilyen típusú személyiség. Ha megtanulod kezelni az ambivertált személyiséget, becsüld meg, vagy ha magadban fedezel fel ilyen személyiségjegyeket, dédelgesd őket, hiszen az extrovertált introvertáltak nem adnak túl sokat, de nem is túl keveset. Ők ismerik az arany középutat. 🙂

Forrás: http://unisoultheory.com/index.php/2016/06/29/extroverted-introverts/

Írta: Nagy Laura

SHARE